A párizsi Diadalív – Látogatás és tudnivalók
Párizs szívében magasodik a Diadalív, vagy ahogy a franciák hívják, az Arc de Triomphe, az egyik legismertebb műemlék a világon.
Ez a lenyűgöző építmény nemcsak Párizs egyik ikonikus látványossága, hanem a francia történelem egyik meghatározó műemléke is.
A Diadalív története
A Diadalív építését Napóleon Bonaparte rendelte el 1805. február 18-án, hogy megörökítse a francia hadsereg győzelmeit és hősiességét. Az emlékmű célja az volt, hogy tiszteletet adjon a forradalmai és napóleoni háborúk hőseinek, és ezzel egyben emelje a francia nemzet dicsőségét.
A helyszín kiválasztásakor Párizs nyugati bejáratánál, az Étoile tér (ma Charles de Gaulle tér) közepén döntöttek, ahonnan sugárirányban tizenkét sugárút indul ki, szimbolizálva a birodalom központját.
Tervezés és kivitelezés
Az eredeti terveket Jean Chalgrin építész készítette, akit Pierre-Alexandre Vignon segített. Chalgrin a klasszikus ókori római diadalívek mintájára tervezte az építményt, de a méreteivel jóval meghaladta azokat. Az építkezés 1806. augusztus 15-én, Napóleon születésnapján vette kezdetét, de a grandiózus tervekkel összhangban az építési munkálatok lassan haladtak.
A projekt során több építész is részt vett a munkálatokban, mivel Chalgrin 1811-ben elhunyt. A munkálatok Napóleon bukása és a francia politikai helyzet változásai miatt időnként leálltak. Az építkezést végül 1836-ban, több mint 30 évvel az alapkövek letétele után fejezték be, immár Lajos Fülöp király uralkodása alatt. A király a művet a francia hadsereg hőseinek tiszteletére szentelte fel.
Domborművek és szobrok a Diadalíven
A Diadalív külső felületét négy nagy dombormű díszíti, amelyek Franciaország történelmének jelentős eseményeit ábrázolják. Ezek a domborművek az építmény alsó részén találhatók, mind a négy fő irányban egy-egy:
- La Marseillaise (Le Départ des Volontaires): François Rude által készített dombormű, amely a forradalmi Franciaország harcosait ábrázolja. A dombormű központi alakja, Marianne, a Francia Köztársaság allegóriája, a szabadságért küzdő népet vezeti.
- Le Triomphe de 1810: Jean-Pierre Cortot alkotása, amely Napóleont diadalmas hadvezérként ábrázolja, amint koszorút helyez a hősök fejére.
- La Résistance de 1814: Antoine Étex munkája, amely a francia nép ellenállását és hősiességét ábrázolja a koalíciós erőkkel szemben vívott háború idején.
- La Paix de 1815: Szintén Antoine Étex alkotása, amely a béke visszaállítását ünnepli a Napóleon utáni Franciaországban.
Feliratok és nevek
A Diadalív belső felületén és lábazatán 660 katonai vezető nevét vésték fel, akik jelentős szerepet játszottak a forradalmi és napóleoni háborúkban. Ezen kívül 96 csata neve is megtalálható, amelyeket a francia hadsereg a Napóleon alatti hadjáratok során megvívott. Az építmény feliratai és díszítései révén a Diadalív a francia katonai dicsőség és hősiesség egyik legfontosabb emlékművévé vált.
Hogyan látogatható meg a Diadalív?
A Diadalív a híres Champs-Élysées sugárút nyugati végén, a Charles de Gaulle téren található. A legközelebbi metróállomás a “Charles de Gaulle – Étoile”, amely az 1-es, 2-es és 6-os metróvonalakon érhető el. A tér körüli forgalom igen sűrű, ezért a gyalogosoknak a föld alatti járatokon keresztül javasolt megközelíteni a Diadalívet!
Belépőjegy
A Diadalív látogatható és fel is lehet rá menni, ahonnan csodálatos kilátás nyílik Párizsra. A belépőjegy 16 euróba kerül és lent, a föld alatti jegyirodában lehet megvásárolni a jegyet. A sor sokszor hosszú, de nagyon gyorsan halad.
A Diadalív tetejére 284 lépcsőfokon keresztül lehet feljutni, de lift is rendelkezésre áll a mozgáskorlátozottak számára (vagy lehet rá + jegyet venni). A tetőről csodálatos panoráma nyílik Párizs főbb nevezetességeire, mint például az Eiffel torony, a Sacré-Cœur bazilika és a Louvre.
Érdemes este is meglátogatni, amikor az építmény és az egész város kivilágítva káprázatos látványt nyújt (nyári időszakban ez nem biztos, hogy sikerül, mert 22:00-kor zár a Diadalív, azonban Párizsban ekkor még nincs teljes sötétség).
